[Budapest, 1907. jún. 24.]
Édes Bertuskám, különben is nagybeteg vagyok. Az orvosok iszonyú vérszegénységet konstatáltak. Képzelheted, pláne egész uton nem aludtam, micsoda nyugtalansággal jöttem el Adéléktól, Párisból. A táviratot eltitkoltuk Adél elől. Éppen a vonatra szálláskor hozták a hotelből utánam. Adél aránylag jól van, de éppen a legveszedelmesebb hónapban. Őrülten érzékeny, ideges. Ugy tudom, hogy julius 8 táján fog jönni. Én is ezt így szeretném. Reméljük, hogy addig nem történik semmi baj. Engem mindenesetre tudass, ha kell, ha ok van. Szeretettel ölellek
Ady
[Címzés:]
Nagyságos
Brüll Berta
kisasszonynak
Nagyvárad
Főutca-Stern-ház
[Budapest, 1907. jún. 24.]
K: OSZK – Fond 74/1/31 – A boríték Fond 74/1/29 – Levélpapír borítékkal – 2 f. (1. f.: r–v) – 112 x 177; 94 x 120 mm – Tintaírás – Az aláírás alatt ismeretlen írással (Brüll Berta?): 1907 junius végén – Révész rájegyzése a borítékra: Halott ember vagyok; a levélen (2. f. v-n): Adél hónapja – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
Dat.: fpb: Bp 907 jun 24 – épb: Ø
M: RSle 93. – RAöl 345. (Mindkét helyen az első két mondat nélkül) – AEl I. 253. (jún).
A boríték és a levél különböző jelzete mutatja, hogy borítékcsere történt valószínűleg még akkor, amikor a levelek a címzett birtokában voltak. Ezt bizonyítják a rájegyzések a borítékon és a levélen. A Fond 74/1/29 jelű borítékba a „rettenetes aggodalmak között” kezdetű levél került, amely nálunk 221. sz. alatt 1905. okt. 15–16. dátummal van besorolva, (a magyarázatot l. a 221. sz. jegyzetben), az AEl I.-ben pedig a 252. oldalon, 338. számmal szerepel. Révész már elcserélten találta, vagy nála tévedt idegen borítékba a levél. A valószínűleg Brüll Bertától származó rájegyzés: „1907. jun. végén” azt jelzi, hogy a boríték nélküli levelet keltezni próbálta.
A borítékon található fpb bizonyítja, hogy Ady hazaérkezése másnapján írt Brüll Bertának. A levél tartalma is összeillik a dátummal, legfeljebb az első mondat: különben is nagybeteg vagyok – feltűnő. Arra gondolhatunk, hogy Brüll Berta levele már várta a Pestre megérkező költőt azzal a szemrehányással, hogy Párizsból indulásakor és útközben nem írt neki. Ők ugyanis gyakran Diósiné megkerülésével írtak egymásnak a családra, Diósiékra, az asszonyra vonatkozó dolgokról. A véleménycsere az akkori helyzetben Brüll Bertának különösen fontos volt, mert nem akarták, hogy Diósiné tudomására jusson anyja súlyos betegsége.
A táviratot eltitkoltuk Adél elől: Brüll Berta Adynak táviratozott, hogy anyja állapota romlik. Diósi, felesége és Marchişiu Otília kikísérték Adyt jún. 21-én a pályaudvarra, a Gare de l’Estre.
Diósiné a következő hónapok eseményeiről ezt jegyezte fel: „Július elején hazajöttem Nagyváradra édes anyám halálára, ő [Ady] Bécsben várt a vonatnál Medve Miklós barátjával. Édes anyám előző nap meghalt, és ő egész úton zokogott, én éreztem, hogy baj van, és faggattam őt, de ő csak vigasztalt, és nem akarta nekem megmondani, elkísért Nváradra, ott volt a temetésen, és mellettem volt nagy fájdalmas bánatomban. Itt maradtam egész december elejéig, itt született meg szegény kislányom, holtan. Nagyon gyakran lejárt hozzánk, és sok időt volt velünk. Itt ünnepeltük meg 30-adik születésnapját, mely napon mint mondta, ő meg fog őrülni, mert neki ezt Mme de Thèbes Párizsban megjósolta.” (A jósnőről és a jóslatról l. AEÖPM V. 23–25., 304–305. – Diósiné visszaemlékezésének előzményeit l. az 52., 136., 177., 289., 400. sz. levelek jegyzeteiben, folytatását Vitályos 22–24.)