[Párizs, 1907. dec. második fele]
H[…]ez […na]gyon [els]zomorított; rosszul el[…g]ondolni hogy […]ködés és nem […] után mindég […] szerelme valami […k]özönséges, de […n]agyon fontos, […] anyagi ok mind[…] Kabos-kombinációról én is hallottam, és reménykedtem maga miatt. Valahányszor egy szavak […] ebben a sza[…] […] szinte […]lem magamat […] persze nem […] hasonlít vigas[…] Pedig vigas[ztalni sz]erettem volna és […]et prédikálni.
Könn[yen be]szélek ugy-e innen Pá[risb]ól? Azért higyje el még innen is vágytam a héten a Rivierára. Ólmos, ködös volt az idő és arra gondoltam, hogy tavaly ilyenkor Beaulieu tele volt rózsával. De azért itt szebb a tél, mint Pesten a ta[vasz] – és nem cserélné[k sen]kivel. Berlinnel me[g] éppen nem, – nem is tudom a famíliámat ott elképzelni. Mit mondtak az emberek az elutazásukkor. Azt hiszem sokan búsultak utánuk. Nekem egyszerűen imponált az apám energiája: egy 49 éves annyiszor és olyan nagyon letört ember, aki erre még képes. És mama, – szinte hihetetlen.
Én holnap átköltözöm a lakásomba: 9. rue de Val–de Grâce, ahol minden kényelmem meglesz. […] kerti pavillon, atelier […]an kedves szobával. […]li is itt lesz nemsokára. – Egyelőre sokat dolgozom, most rézkarcot csinálok, azután litografiát kezdek. Mártha édesebb mint valaha, kövér, – képzelje ezt el, kövér, az arca piros mint a rózsa és igazán intelligens. Beszél egy keveset. Nekem nagyobb öröm mint valaha hittem volna.
Önző levelet írtam, Ady, ne haragudjék érte. Írjon kérem és jőjjön mielőbb. Őszinte barátsággal
V. Margit.
[Párizs, 1907. dec. második fele]
K: OSZK – Fond 74/15 – Hajtott levélpapír – 2 f. r–v – 114 x 150 mm – Tintaírás – Összetépett, majd hiányosan összeragasztott levél – Pr.: vétel dr. Nádor Henriktől 1966.
A szöveg hiányzó részeit szögletes zárójelbe tett pontokkal jelöltük.
A levelet Diósiné őrizte meg, örökösétől Brüll Bertától került Nádor Henrikhez. Több Vészi Margit-levél is volt az asszony birtokában, mert ismerjük Ady Bölöninek szóló rendelkezését, amelyben egy parázs összetűzés alkalmából Diósinétól visszaszerzendő értékeit felsorolja. Ennek 2. pontja így szól: „Dodónétól összes leveleimet, Vészi Margit leveleit, a Bimbó-utcai nő leveleit” (Bölöni 75.). Révész ezt írja e levél sorsáról: „Ady rászületetten a hódolatra ha értékkel, szépséggel találkozik, kétségtelenül vonzódott Vészi Margithoz, aki egyéniségével szándéktalanul is éreztette kiválóságait. Ám mind a ketten tudták egymásról, hogy túl a rokonszenven, irodalmiakon, elosztottak ők mindörökké az élesen elválasztó élethelyzetükkel. Léda is tudhatná ezt, de mint ismételve hangoztatjuk, nem alkalmas az ilyen jellegű bizonyosság, világosság elfogadására, még akkor sem, ha Ady együtt van vele Párizsban. Léda megköveteli, hogy Ady mutassa meg, ha levele érkezik Vészi Margittól, nyugton elolvashatja a ritkán érkező baráti sorokat, de nem találja megnyugvását, és az is megtörténik, hogy Ady a békességért már eltépi Vészi Margit újonnan érkező levelét, de Léda megtalálja, gondosan összeilleszti az eldarabolt papirost, az elszakított sorokat; bizonyító okmány, figyelmeztetés lenne a megzilált írás, hogy Léda ne zaklassa magát, ám bizarr tükör is az összeragasztott papiros Léda feldúlt lelkületéről; a dokumentumos furcsaságot könyvünkben reprodukáljuk.” (RSle 88–89.; faksz.: ADok 48–49.) Révész állítása gyaníthatóan feltételezés. A levél érkezésekor mindketten Pesten vannak. Akármelyikük tépte szét a levelet, Diósiné összeszakítva vagy összeragasztva hazavitte magával Párizsba.
Révész a levelet Diósiné AD monogramos borítékjában találta. Egy nagyobb borítékba tette és arra ráírta: V. M. összeszakított levele. Az első lap felső és középrésze hiányzik. – Vészi Margit Ady 438. sz. levelére válaszol.
Beaulieu–sur–Dordogne: helység Dél-Franciaországban.