Szeretlek, mint anyját a gyermek, |
mint mélyüket a hallgatag vermek, |
szeretlek, mint a fényt a termek, |
mint lángot a lélek, test a nyugalmat! |
Szeretlek, mint élni szeretnek |
halandók, amíg meg nem halnak. |
|
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, |
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. |
Elmémbe, mint a fémbe a savak, |
ösztöneimmel belemartalak, |
lényed ott minden lényeget kitölt. |
|
A pillanatok zörögve elvonulnak, |
de te némán ülsz fülemben. |
Csillagok gyúlnak és lehullnak, |
de te megálltál szememben. |
Ízed, miként a barlangban a csend, |
|
|