[ATyák szomjuhozván, s' az egekbe kiáltván…]*

Nóta: Az keresztyénségben

ATyák szomjuhozván, s' az egekbe kiáltván,
már jó idöt értenek, erös reménséget vöttenek,
hogy meg-szabadittatnak, tömlöczböl kí-hozatnak.
Im egek meg-nyilnak, lelki malasztok húlnak;
Attya Isten magzattya, magát Szüz méhében szállittya,
hogy Világot ujitson, bennünket szabaditson.
Angyalok jelentik, Istentöl izentetik,
Szüzeség nem sértetik, Szent Lélekkel környül vétetik.
Idvöz légy nagy Istennek Szüz Annya és Leánya.
Örüly gyarló kösség, már nem árthat ellenség,
mikor drága szüzesség, Fiat nemzet és nagy jót szerze.
Idvöz légy Ur Istennek Szüz Annya és Leánya.
Im frigynek szekrénye, mannát rejte méhébe,
kitöl romlik kevélység, nevelkedik lelki békesség.
Idvöz légy nagy Istennek Szüz Annya és Leánya.
Serkeny-fel álmodból, Im meg-virrad mennyégböl;
szal alá fényes napunk, ha álomban nem találtatunk.
Idvöz légy Ur Istennek Szüz Annya és Leánya.
Istennek szivünket nyujtyuk s' minden igyünket,
ajánlyuk mindenünket, reggeli szép dicsiretünket.
Idvöz légy nagy Istennek Szüz Annya és Leánya.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 17–18.–Cím: MAS. – Nótajelzés: AZON NOTARA, ami az előtte lévő Sötétség világa, Szent Szűz, tenger csillaga kezdetű ének nótajelzésére utal: Ennek notaja, Az keresztyénségben.

Szövege megtalálható még a következő XVIII. századi kéziratokban: Szoszna Demeter-ék. (1714–15, 146), Zirci-ék. (1751–66, 8b), Szakcsi kántorkönyv (1788–89, I 7).

Adventi ének, amely a párbeszédes devóciós ének vagy prófétajáték hagyományát követi. Ennek egy példája a XVII. század első felében a Kuun-kódexből (1634–42) ismert és ez Kájoni Jánosnál (Csíkcsobotfalvi kézirat 1675. k., 3–4; Cantionale catholicum 1676, 9–10) is megtalálható (ld. RMKT XVII./7.,  167. sz.). A kassai Cantus catholici ismeretlen énekszerzőjének ezt a darabját is a kántor és a nép felelgetve adhatta elő a következő módon:

1. vsz.Kántor
2. vsz.Nép
3–6. vsz. Kántor 1–2. sor
 Nép 3. sor
7. vsz.Nép

Versforma: 13–16–14; a sorok 6/7, 7/9, 7/7 osztásúak belső rímmel. A forma tehát inkább így jelölhető: 6–7–7–9–7–7 (a–a–b–b–c–c). A háromsoros tördeléssel a könyvnyomtató a hellyel takarékoskodott.

Dallam: RMDT I., 2/II. sz.




Hátra Kezdőlap Előre