[KEgyelmes szó szóllónk, emlékezzél rólunk…]*

Nota Benevolus audi

KEgyelmes szó szóllónk, emlékezzél rólunk:
Minden Aszszonyok közt áldott, esedezz érettünk:
Szüz szent Anyaságod, és tiszta virágod
Vegye-fel igyünket, s' tartsa nemzetünket.
Esedezz, esedezz, esedezz, esedezz érettünk.
Eneklénk Szülötnek, ólban születtetnek:
Nem útált bennünket, hallá kérésünket,
viszont meg újított, kiket had meg-rontott.
Illik, eretnekség mint barom hogy essék;
Vóltak sok dühöttek, kik Földhöz verettek:
lábad meg tapodta, földel egybe gyúrta.
Nestorius halgat, Copronimus jajgat:
Luther haboz még fen, mely költ csak nem regen:
Ki sok lelkeket ránt, Istent haragít s' bánt.
Elég már a' romlás, sok-is a' kár vallás:
Törvényt tévelygönek adgy olyt s' idegennek:
Hazánkból ki-mennyen, vagy jó hitben éllyen.
Oh szüzek virága, homályunk világa,
Enyhítsd nyavalyánkat, segitsd-meg hazánkat:
Add Jesusnak éllyünk, pogánytól ne féllyünk.
Ez Koronát néked kötöm, kedvesen vedd;
Lelki virágokkal rakva s' imádsággal,
mely elött ellenség szalad; oh kegyesség.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 136–8. – Cím és nótajelzés: MAGYARÚL: Azon Nótára. – Előtte a latin eredeti. A nótajelzés közvetve az ugyancsak előtte lévő kottás Benevolus audi, quae tibi sunt laudi kezdetű kottás latin énekre utal (vö. [KEgyelmesen hallyad, kérésink…] c.).

Szövege megtalálható még: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 147), Vépi ék. (1725–68, 60).

Válaszos könyörgő ének karácsonyi időben Szűz Máriához, a magyarok pátrónájához; az O nostra patrona, o domina bone kezdetű latin ének fordítása. Az énekeskönyv szerkesztője mindkét darabot a karácsonyi énekek végére iktatta; az ünnepre a második versszak vonatkozik, különben az eretnekektől és  pogányoktól való szabadulásért könyörög. Az eredeti latin ének, amelyet a himnológiai irodalom nem ismer, magyar szerző műve; Szűz Máriát patrónánk–nak (nostra patrona) szólítja és az eretnekektől, barbároktól megrontott hazát emlegeti.

Szövege a következő:

O nostra patrona, o domina bona,
O femina ter beata, miseris succurre:
Da facilem mentem, et audi canentem;
Hos accipe flores, et redde favores.
Miseris, miseris, miseris, miseris succurre.
Cantavimus nato, in stabulo dato;
O femina ter beata, miseris succurre:
Non sprevit psallentes, sed audiit flentes;
Servavit illaesos, jam pene pertaesos.
Miseris, miseris, etc.
Non primus est Lutter, qui cadat adulter;
O femina ter beata, miseris succurre:
Jam plures insani fuere tyranni,
Quos pede calcasti, et solo aequasti.
Miseris, miseris, etc.
Copronimus tacet, Nestorius jacet;
O femina ter beata, miseris succurre:
Calvinus est super, qui natus est nuper,
Quem praedo defendit, et Deum offendit.
Miseris, miseris, etc.
Est satis ruinae superque rapinae,
O femina ter beata, miseris succurre:
Fer quaeso hanc legem in barbarum regem,
Ut patriā cedat, aut aliud credat.
Miseris, miseris, etc.
Hanc tibi coronam nexuimus bonam,
O femina ter beata, miseris succurre:
Rosarium tolle ex floribus molle,
Quo pellimus Martem, ob nobilem artem.
Miseris, miseris, miseris, miseris succurre.

Versforma: 12–14–12–12–15 (a–b–c–d–b); a 2. és 5. sor refrén; a tizenkettes sorok 6/6 osztásúak belső rímmel.

Dallama: RMDT II., 258. sz.

12 Nestorius – az V. században élt konstantinápolyi pátriárka, akit Krisztus istenségének tagadása miatt az efezusi egyetemes zsinat 431-ben eretneknek bélyegzett és hivatalától megfosztott.

Copronimus – ismeretlen tévtanító (?).

18–20 A 6. versszaknak nincs latin megfelelője.

21 Koronát – a latinban: Hanc tibi coronam; jelentése: imádság-füzért.


Hátra Kezdőlap Előre