Nyomtatott kiadása:
Cantus catholici. Kassa 1674, 136–8.
– Cím és nótajelzés: MAGYARÚL: Azon Nótára. –
Előtte a latin eredeti. A nótajelzés közvetve az
ugyancsak előtte lévő kottás
Benevolus audi, quae tibi sunt laudi kezdetű kottás
latin énekre utal (vö. [KEgyelmesen hallyad, kérésink…] c.).
Szövege megtalálható még:
Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 147), Vépi ék. (1725–68, 60).
Válaszos könyörgő ének karácsonyi
időben Szűz Máriához, a magyarok pátrónájához;
az O nostra patrona, o domina bone kezdetű
latin ének fordítása. Az énekeskönyv szerkesztője
mindkét darabot a karácsonyi énekek végére
iktatta; az ünnepre a második versszak vonatkozik, különben
az eretnekektől és pogányoktól való szabadulásért
könyörög. Az eredeti latin ének, amelyet a himnológiai
irodalom nem ismer, magyar szerző műve; Szűz Máriát patrónánk–nak (nostra patrona) szólítja
és az eretnekektől, barbároktól megrontott hazát
emlegeti.
Szövege a következő:
O nostra patrona, o domina bona, |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Da facilem mentem, et audi canentem; |
Hos accipe flores, et redde favores. |
Miseris, miseris, miseris, miseris succurre. |
|
|
Cantavimus nato, in stabulo dato; |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Non sprevit psallentes, sed audiit flentes; |
Servavit illaesos, jam pene pertaesos. |
|
|
Non primus est Lutter, qui cadat adulter; |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Jam plures insani fuere tyranni, |
Quos pede calcasti, et solo aequasti. |
|
|
Copronimus tacet, Nestorius jacet; |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Calvinus est super, qui natus est nuper, |
Quem praedo defendit, et Deum offendit. |
|
|
Est satis ruinae superque rapinae, |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Fer quaeso hanc legem in barbarum regem, |
Ut patriā cedat, aut aliud credat. |
|
|
Hanc tibi coronam nexuimus bonam, |
O femina ter beata, miseris succurre: |
Rosarium tolle ex floribus molle, |
Quo pellimus Martem, ob nobilem artem. |
Miseris, miseris, miseris, miseris succurre. |
|
|
Versforma: 12–14–12–12–15
(a–b–c–d–b); a 2. és
5. sor refrén; a tizenkettes sorok 6/6 osztásúak
belső rímmel.
Dallama: RMDT II., 258. sz.
12 Nestorius – az V. században élt
konstantinápolyi pátriárka, akit Krisztus istenségének
tagadása miatt az efezusi egyetemes zsinat 431-ben eretneknek bélyegzett
és hivatalától megfosztott.
Copronimus – ismeretlen tévtanító
(?).
18–20 A 6. versszaknak nincs latin megfelelője.
21 Koronát – a latinban: Hanc tibi coronam;
jelentése: imádság-füzért.
|