[OH Jesus! drága Szülöttem…]*

Nota Stabat juxta crucem Christi

OH Jesus! drága Szülöttem,
Kis korátúl kit neveltem,
Kivel bóldogúl éltem,
S' már hóltig árva löttem.
Hol vagy két szemem világa,
Jesus életem vigsága,
En szivem kivánsága,
Lelkemnek bóldogsága?
Jaj! meg-hóltál szent reményem,
Mindenkor tellyes edényem:
Attól homályos fényem,
Szivemben bús örvényem.
Meg-mondgyátok magas hegyek,
Szerelmes Fiamért medgyek?
Ti-is mélységes völgyek;
Edgyetlenért mit tegyek?
Ha mind éppen rám szakadtok,
S' minden vizek rám olvadtok;
Terhemre még-sem vadtok,
Velem ha szomorkodtok.
Darabos szomorú útak,
Kiken vér csöppei húltak
Szerelmes Jesusomnak;
Most felellyetek szómnak.
Meny, föld, egek, tenger vizek,
Szomorún most rátok nézek:
Meg-halván Teremptötök,
Méltán érte törödtök.
Szivem-is porrá törjétek;
Mert emberekben nagy vétek,
Hogy kaczag most-is éltek,
Jesus meg-halván értek.
Szivem Jesusért fel-bontom;
S' velem minden elementom
Kesereg már, ugy látom,
Vólt-is illyen kívántom.
Ti keserves Aszszony népek,
Keseregve lésztek éppek:
Jesus után hogy léptek,
Eörömet nyit az néktek.
Fel-támadván koporsóbúl,
Szép Jesus halálos tòbúl;
Kik véle keseregnek,
Véle-is örvendeznek.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 317–8. – Nótajelzése: Magyarúl: Azon Nótára.

Szövege megtalálható még: Császár Ferenc-ék. (XVIII. sz. 2. fele, 65a).

Mária-siralom, amelyben Szűz Mária halott fiát siratva a természet minden elementomát és a keserves Asszony népeket szólongatja. Az ének feliratában jelzett kottás latin cantio, a Stabat iuxta crucem Christi csupán a dallam mintája, a magyar szöveggel nincs összefüggésben. Szerzője ismeretlen.

Versforma: 8–8–7–7 (a–a–a–a).

Dallama: RMDT II., 13. sz.

42 halálos tóbul – Jézus koporsóját az alvilág tavához hasonlítja. Az ókori elképzelés szerint Epirusban az Acherusia nevű keserű vizű, mocsaras tó volt az alvilág bejárata, amelyen az Acheron (a gyász folyója) és a Cocytus (a jajgatás árja) folytak keresztül a Ion tenger felé.



Hátra Kezdőlap Előre