XI. novemb. Szent Martonról*

Nòtája, Üdvöz légy Mennyei Bánya

SZent Márton, Magyarok fénye,
Romai szent Hit edénye:
Oh szent Márton, Menyországi parton, értünk légy.
Jarván Pogányság igen fön,
veled szent István nyertes lön.
Sok Pogányok téritöje,
szükölködök élesztöie.
Mezitelent hogy meg-szántad,
azzal a' Jésust ruháztad.
A' Sátánt sokszor meg-verted;
A' Meg-hòltakat fel-vetted.
Egy Isten, három személyben,
Dicsirtessél Szenteidben.

Nyomtatott kiadása:

Cantus catholici. Kassa 1674, 530–1. Kiad. Dankó 408. – Cím: XI. NOVEMB. Sz. MARTONRÓL. – Nótajelzés: Nòtája, fol. 24. [ = Üdvöz légy Mennyei Bánya].

Szövege megvan még a következő XVIII. századi kéziratokban: Magyar Cantionale (XVIII. sz. eleje, 170), Szoszna Demeter-ék. (1714–5, 463), Zirci-ék. (1751–66, 56b), Paksi Márton György-ék. (1760, 568), Szakolczai István-ék. (1762, 36b–37a).

Válaszos ének Szent Márton püspök hitvallóról. Tiszteletéről lásd: De Sancto Martino episcopo et confessore XI 9bris c. jz. Közvetlen forrása ismeretlen. Az első két sort a kántor, a refrént a hívek énekelték.

Versforma: 8–8–13 (a–a–b); a harmadik sor refrén. A névtelen szerző a nótajelzésben idézett dallamminta formáját módosította (vö. [ÜDvöz légy Mennyei Bánya…] c.).

Dallama a nótajelzés alapján: RMDT II., 24/a. sz.

3 Menyországi parton – „litus, portus, ripa” értelemben. A kép az ókori mitológia öröksége, a latin kifejezések a középkori költészetben gyakran megtalálhatók: Értelme: „Szent Márton, aki már eljutottál a küzdelmes élet tengerének túlsó partjára, könyörögj érettünk”.




Hátra Kezdőlap Előre