| Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt: |
| Versben mondom, hogy jobban megjegyezd. |
|
| Szívedbevésem és füledberágom: |
| Rossz volt embernek lenned a világon, |
|
| e korban, melynek mérlege hamis, |
| S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is. |
|
| Délben az ember megkisértetett, |
| Az éjben sírtak a kisértetek. |
|
| Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét, |
| De a gyilkost megint hősnek nevezték. |
|
| A férfi vért ivott s a nő velőt, |
| Künt a költő bőgött a bolt előtt. |
|
| Halottra adtak selymet és brokátot, |
| Az élő rongyos volt és vért okádott. |
|
| Virággal hintették a síri vermet, |
| Az élő künt a hó alatt didergett. |
|
| Hangos szóval esküdtek a koporsón, |
| Az élő halkan jajgatott a borsón. |
|
| Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva, |
| Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva, |
|
| de szembeköpte mesterét a hitvány |
| Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány. |
|
| Hajók rohantak égő tűzveszélyben, |
| A ringyók cifra rongya szállt a szélben, |
|
| de a legszebb és a legékesebb |
| Szemétdombon rohadt el, mint az eb. |
|
| Most hát kezem tördelve, sírva kérlek, |
| Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg. |
|
| Tedd most szívedbe és füledbe el – |
| Az értelmét majd megtudod, ha kell. |
|
| MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted, |
| Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted. |
|
| Egykoron sötétben elmondott dalom, |
| Mint lángírás, világít a falon. |
|
| Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek, |
| De élni fognak, hogyha én nem élek |
| S lesznek, ha nem leszek. |
|
|
