| Ki rekedt susogással, közelhajolva, |
| Az uccán pénzt ajánlasz a nőknek, |
| Te nem érzed a lehelleted, |
| Te talán nem is tudod, hogy a te |
| | lehelletedtől vált bűzössé |
| És a kipattanó jázmin szerte a világon |
| Mit tettél boldogtalan, te nem tudod |
| Te vagy az oka, hogy keserű lett |
| | a boldog, csodálkozó nevetés |
| Miattad köpi ki undorral az édes |
| | cseresznyét legörbülő szájunk, |
| | mert mindegyikbe odapetézted |
| Tőled tanulta meg a pipacs, hogy |
| | pusztító mákonyt hord kelyhében |
| És a vipera, hogy a foga mérges, |
| Te adtál kést és bombát a szép kis gyermek kezébe, |
| Neked köszönheti a tiszta szomjúság, |
| Ki gyanútlan kinál édes bort friss harmatért |
| | az ostoba gőg kalmártekintetét |
| | s a nyálat, amit szemébe köp |
| | a fenevaddá dühített asszony |
| S a tőrt, amit szívébe vág |
| Neked az utálatos pirosítót |
| S a kéjpoklot hazudó szemfestéket – |
| Te rondítottad be Agricola édes ligeteit |
| S az édesen fütyörésző pásztorsípba |
| | te dugtál recsegő kavicsot, |
| A szerelem tiszta esszenciáját, isten |
| ajándékát te mocskoltad ihatatlanná |
| És téged vádollak a háborúval is |
| És hogy gyűlölik egymást az egymásért epedő népek e Földön |
| És ha Európa összeomlik s vigyorgó |
| | sárga kutyák lepik el romjait is, |
|
|
