| Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni |
| Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát |
| Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem |
| Adogattam olcsón, még nekem is maradt, |
| Gondoltam ezekből csinálok most valamit |
| Komponálok egy szép karácsonyi korált |
| Amit aztán majd együtt fogunk énekelni |
| Kétszer húszévesek a régi világból |
| De vendégek jöttek valaki zongorázott |
| S olyan furcsa valami volt amilyen még soha |
| Körülnéztem s az ismerős arcok és alakok |
| Még tulajdon házamnépe is hozzám hasonló |
| Visszaszaladt a képen és olyan idegen lett |
| Mintha csak véletlenül emlékeznék az egészre |
| Erőltetni kell hogy eszembejusson |
| Nagyon régen volt az egész és nagyon messze |
| Hogy ezek itt örömet és fájdalmat okoztak |
| Kicsit félős érzés és mégis olyan könnyű |
| Hogy íme nincs bosszú és hála se többé |
| Mert valahová utazni kell nem tudom hová |
| Ahol minderre úgyse lesz többé alkalom |
| Csak egyvalami fájt tompán ostoba kínnal |
| (Mint a gyereknek akitől pörgőcsigát vettek el |
| S már húzzák is ki a boltból üres a tenyere |
| S néz vissza a tarka üvegre és üres tenyerére) |
| Hogy úgy hagyom itt az egészet ahogy találtam |
| Szenvedélyes szavaimtól senki se változott |
| S már nem volt kedvem rakosgatni szavakat |
| Szólván egyszerre mindannyiunkhoz fennszóval |
| Inkább csak úgy külön-külön búcsúzom el |
| Ajándék-kézszorítás sebtiben pongyola módon |
| Mint kivel zakatolva-mérgesen indul a mozdony |
| S néhányan lézengenek füstös alkonyi ködben |
| Induló és érkező vonatok közt, ha kikisértek, |
| Emlékszel Turcsi erre a pályaudvarra |
| Összeboruló kormos boltozatával |
| Amitől síró vakot álmodik a kicsi koldus |
| Látod a kerek égbolt is ennyi lett számunkra fiacskám |
| Hasztalan keserű becsvágyad Milán, és gyanakodásod |
| Kutass ki, nem én loptam el vajaskenyered |
| Valaki más lehetett mindkettőnk tolvaja pajtás |
| Szervusz neked is Desiré hát mit csináljak |
| Nem tudtam eljátszani a nagy komoly szerepet |
| Ahogy tulajdon halálunk mímeltük nagy röhögéssel |
| Laci nem jöttél ki, neked azt izenem |
| Egyszerű borom szőllőből volt ne igyuk mindig |
| Azt a pántlikás pálinkás kurjongatós úri pancsot |
| Zoltán ne bánts ne szidj nem tudtam mást cselekedni |
| Jól tudom én hogy nem ér semmit a jóság |
| S rossznak lenni dicsőbb mégse ment a dolog |
| Könnyű eset volt Bandi másnak lenni a szürke |
| Mindennapi népnél – de lenni olyannak |
| Én mondom neked ez már kicsit nehezebb |
| Haragudtál rá aki rúgdosott Imre köszönöm |
| Egyszer Menyus rámkiabáltál úgy-e megbántad |
| Zsiga bátyám jól esett gyermeknevetésed |
| S hogy megríkattalak Géza hálás vagyok érte |
| Együttvéve sajnáltatok ha bajbakerültem |
| S kedvesek voltatok nincsen semmi panaszom |
| De mindez csak szó gyerekek valamit kellene tenni |
| Mi lesz velünk ocsudjunk magunkra eszméljetek |
| Nem pályaudvar ez fiúk hagyjuk e mókát |
| Nem látjátok vagy úgy tesztek mintha senki se látná |
| Indultunk hajóval fellobogózva részeg örömben |
| S fittyet hánytunk ama tengerrengésnek zivatarnak |
| Mikor százezer csónak merült a hínárba |
| És sétáltunk nyakkendősen és cigarettáztunk |
| S intettünk egymásnak finoman és elegánsan |
| Összeütődve a korlátnál a fedélzet terraszán |
| S míg most is így lótunk-futunk és heverészünk |
| A ponyva alatt helyeselve a szép alkonyatot |
| Cápák és delfinek siklanak s mi füttyentünk nekik |
| Mintha csak látványosság volna ez a tenger |
| De én az imént jártam a hajófenéken |
| Miklós gyere félre mondani akarok valamit |
| Te mondd csak tudsz te róla vagy a többiek is |
| Hogy az éccaka… (én rossz alvó hallottam is a zörejt) |
| A tenger sima volt és mégis történt valami |
| Talán valami alattomos jéghegy lehetett |
| Az alattság régen víz alatt… nézz le a falnál |
| Három sor ablak eltűnt már a felszín alatt |
| Oszkár az isten irgalmára nézz körül egyszer |
| Nem látod közeledni a csattogó hideg habokat? |
| Oly közel van már látni külön sok kicsi fodrot |
| Mindegyik fodrocska nézd csak egy friss pici arc |
| Most született habcsecsemők és vizilegények |
| Nem sok jóakarat ami itt kavarog |
| Üvegszemünk nyitva és néznek ránk mereven |
| S nem hallod alant azt a fojtott nevetést |
| Ami ott sustorog és zajlik tajtékos ajkaikon |
| Hátadon nem fut végig nedvesen a nyirok |
| Ettől a nevetéstől? – Hisz ezek azt nevetik |
| Hogy itt táncolnak majd ahol most áll a hajó |
| Jaj istenem és mi csak ülünk fent a szalónban |
| Verni félre harangot senkiben nincsen erő? |
| Mihály a mélybe mered elködlő béna szemekkel |
| Valami Atlantis tornya felé hunyorog |
| Hagyd azt a vizet pajtás rángatva könyörgök |
| Csak föveny és kagyló és roncsok és férgek azok |
| Algák kósza lidérce nem szikraparázs |
| Üllőjén csodacsattot nem kalapál Hefaisztosz |
| S az a felhő ott fönt az alkonyi égen |
| Amiről azt hiszed Ernő, hogy majd csak elindul |
| Jó kis vitorla ha gyeplőt hajítsz a nyakába |
| Az a felhő nem mireánk néz az rokona ennek a víznek |
| És ez a víz jön és szétnyílik és elereszt |
| Kihúzza magát kajánul alólunk és hangtalanul |
| Mint Sóhajok Hídja szennyes csatorna fölött |
| Zuhantat alá hanyatt-homlok bűzös feketeségbe… |
| Jaj gyerekek végünk van fáklyát ide hol a szivattyú? |
| Kortársaim bajtársaim vesztünkre hova kerültünk, |
| Azt hittük hosszú az út és messze a part még |
| És majd elérünk valami új Ámerikát |
| Most sehol semmi világ és semmi csillag az égen |
| És semmi fárosz a parton és semmi föld és semmi öböl |
| Hömpölygő vízgolyó lett a mi tarka világunk |
| S rozzant Noé-bárka cifra hajópalotánk |
| Kormos tükreiben mit nézed Béla táguló szembogarad |
| Igy mult el sok nemzedék és most mi vagyunk a soron |
| Értitek értitek értitek végre ez nem afféle hasonlat |
| Mi csak élet voltunk semmi egyéb csak erdei fák |
| És a fák nem nőnek az égig mint a kegyetlen szörnyű hegyek |
| Alattunk fekete kút ólomtestünk rest kitalálni |
| Kopoltyút és uszonyokat inkább leszáll a fenékre |
| Halljátok?!… itt veri már… a víz… az ablak peremét… |
| Még pár vonal az egész… már nincs időm befejezni |
| Egyet böffen a tenger s egy óriás buborék |
| Pattan el… azután… azután semmi se lesz |
| Most még ez a perc testvérek ez a perc… bujjatok össze |
| El az arcunkról ezt a megfagyott lárva mosolyt |
| Most ordítsunk legalább együtt egy rettenetest |
| Legalább az éjszaka hallja ez az elfeketülő |
| Nyúlós és hideg és gonosz éj hogy verje az átok |
| Legalább ez siketülne belé égrevonító panaszunkba |
| Amit csak a bugyborékoló hörgés fejez be mi már nem… |
| Vagy szebb lenne talán… talán mégis az a karének |
| Testvérek társaim nagyszerű ünnepi dal |
| Szörnyűséges miatyánk győzelmes és diadalmas |
| Csengő tiszta torokból büszkeerős bariton |
| Ez a perc még a miénk s nem féltjük a többit |
| Lángoló kévékkel keljen fel holnap a Nap |
| Hallani fogják mások tenger alól messze dalunkat |
| És minden karok zengjenek és mindenik oltár |
| És mindegyik vallás ki hisz téged egyisten a földön |
| Orgonaszóval és sófárral és trombitahangon |
| El illah il Allah és Löchó Daudi és Kirie Eleison |
| És mindegyiken túl véknyan csilingelő karácsonyi csengő |
| Amivel kisfiamat hívják holnap a fenyőfa tövébe |
| Circumdederunt me gemitus mortis |
| Gloria in excelsis Deo Krisztus megszületik. |
|
|
