| Ezt a pár sort röptiben vetem erre az enyves vászondarabra |
| Amit itt találtam a Colosseum vén kövei között |
| Írószerszám sincs nálam megteszi az ólomdarab is |
| Kijöttem kicsit sétálni magamban a szabad levegőre |
| Sok hónap után először egyedül milyen jólesik a csönd |
| Most nem akarok fogalmazni ravasz mondatokat |
| Öreg ember vagyok fáraszt a szórend és szillogisztikai szabály |
| S mennyit kellett gyötörnöm agyam hónapokon át |
| Helyes válaszokon hogy ki ne bujjon belőlük a szög |
| Amikben megakad Messer Gaspari di Santa Croce |
| Okos ember ez a Santa Croce de milyen vékony az ajka |
| És még most sem tudom a szeme színét homályos az a terem |
| Milyen gyötrelem volt sokáig másra gondolni mint amire szeretek |
| Talán jobb lett volna mégis inkább a kínpad amire céloztak finoman |
| És igazán gyengéd és tapintatos szavakkal meg kell adni |
| Mellőzve a részleteket de azért én élénken láttam a pincét |
| A bokacsavarót s a spanyol csikót nem való az már nekem |
| Ó de azért talán épp oly boldog lettem volna utána |
| Mint most hogy firkálhatok fejtörés nélkül és szabadon |
| De kinek is firkálom most döbbenek rá hiszen ez nem tudomány |
| S nem tudok senkit akinek küldeném mint levelet |
| Kepler úrral hallom bajok vannak Tübingában ezek a |
| Protestánsok csillagi dolgokban szintén nem kedvelik a tréfát |
| S a Dialoguson kívül is égettek még néhány füzetet |
| Sir Verulami Bacont Londonban senki se bántja |
| Mégis önszorgalomból legutóbb lelkesen csatlakozott |
| Gúnyos szavak villámaival sujtva le Copernicusra |
| Ostoba szájhős Bacon pocsék-rossz a fizikában |
| De filozófiát halandzsázni tud elég szépen és ügyesen |
| Bezzeg nem tetszett neki már akkor a pisai kísérlet |
| Amitől ma is forog sírjában a vén szoknyabolond Aristoteles |
| Forog mint… de talán hagyjuk egyelőre a forgást |
| Ebből is az jön ki hogy még gondolatba' se tudnék |
| Társalogni vidoran senkivel most a messze világon |
| Ha csak Livia lányom… nem meg se látogatott |
| Vagy talán Vincenzio örök bánatom semmiházi kölök |
| Nem igazán hová címezzem vén szívem dobogását |
| Még se motyoghatok magamban mint a bolond |
| Gyónni sem voltam azóta meg kell szabulnom |
| Ettől az undokságtól itt valahol a lelkem alatt |
| Ami összefutott benne mikor odaírtam a kézjegyemet |
| ”Róma ezerhatszázharminchárom június huszonkettedikén |
| Esküszöm és fogadom eme szent könyvön tartva kezem |
| Hogy megbántam… és gyűlölöm… és átkozom… és visszavonom… |
| S eretnekségnek… és tévedésnek… s hibásnak ismerem el… |
| S alávetem magamat… amit rendelt a Szent Hivatal |
| Isten is úgy segéljen… Szóról szóra… fentnevezett Galileo Galilei” |
| Nem nem hagyjuk ezt homlokom hiába rázom és gyömöszölöm |
| Ebben a hangnemben senki nem érti beszédem |
| Aki él és élt valaha és megszokta a szónoki formát |
| A tiszta vita bölcs és hagyományos keretét |
| Jaj nincs senki társam ehez immár akihez jajszóval jajongjak |
| Nem is szó csak dadogás és vén szememből a könny |
| Oh jaj csak te vagy már énnekem süket és néma Megnemszületett |
| Ki nem is sejted még önmagad távoli szép unokám |
| Messze századok multán aki rothadt csontjaimon |
| Illansz tova fürgén könnyű gépparipán |
| Hát ide hallgass mert teneked szól e kusza pár sor. |
| Ha leírtam elrejtem itt számodra a kövek alá |
| Vedd kézhez majd mikor eltakarítod ezt a romot |
| Hogy ide építsd a szép Embersas isteni fészkét |
| Unokám te édes testvérem pajtás víg cimbora drága barát |
| Ismerős nekem már egyedül csak te itt e világon |
| Ugye ismersz ugye látod ugye tudod mi fáj nekem itt |
| Miért nem tudom én megmagyarázni ezeknek |
| Hogy miként vág össze amit tettem a Tett és amit szóltam a Szó |
| Ugye érted ugye hangod e hang ugye nem kell ez írást |
| Villámló szikrakövét lelkemnek szőni szonettbe |
| Zegzugosan ahogy pattan úgy kapja el könnyű szíved |
| Ugye így lesz nálatok is ugye nem lesz ennyi teher |
| Be jó társalogni veled máris könnyebb a lelkem |
| Be nem szól vissza szavad s ha szól majd már nem hallja fülem |
| Visszhang aki vagy időben a sápadt Neptunuszon |
| (Jobb már nekem szólni süket falhoz mint fülhöz mely érti de rosszul) |
| Ó miért nem nyujthatod át az Időn testvéri kezed |
| Miért nem rántsz át ezen az árkon odaát jobb lenne nekem |
| Otthonosabb igazibb egyszerűbb és helyesebb |
| Én képzeletemben úgyis gyakran járok már tifelétek |
| Nyelveteket tanulom s megszokom uccáitokat |
| Lassú már nekem a hintó ami vár rám a Tiberisznél |
| Hogy villájába vigyen Toscana jó hercege innen |
| Öreg vagyok én nincs időm türelmetlenül topogok |
| Iszákom üres oda becsületem nem kellek a kornak |
| Küldjetek át értem egy olyan gépmadarat |
| Ami van nektek vagy üzenjetek sok tengeren át |
| Azzal a kürttel amit mindenütt hallani mindig |
| Bolond és bölcs egyszerre hallja nem tudom mi a neve |
| Vigyetek el innen rosszul érzem magam itthon |
| Szidnak engem és fenyegetnek és figyelnek az öregek |
| S a fiatalok azt mondják hogy rühes és gyáva vagyok |
| Ott kellett volna gebednem szerintük tömlöc fenekén |
| Vagy száraz bőrömet máglya felett pörköltetni ropogva |
| Egyik a Szent Téboly másik a Józan Egészség |
| Kifordult szem és alattomos és ostoba szürke mosoly |
| Könnyű nekik mit bánják ők mit hoz a holnap |
| Csak ma legyen friss tyúk cifra zsoldos szajha szerető |
| S könnyű Neked is tudós unokáim ott a jövőn túl |
| Te már tudod amit én nyugtalanul állítok csak |
| Hogy mindegy úgyis most egyelőre pár századon át |
| Nem fontos ki forog mi forog s mitől dagad és száll le a tenger |
| Hasztalan és szép színpadára a csillagos égnek |
| Dübörögve húzzák le a kárpitot és a redőnyt |
| Kezdődik a régi és mindig új hajcihő idelenn |
| Lám csak a burkus egy fuvolát fú tegnap óta a frankkal |
| Henrik markába röhög tudja hogy hamis a hang |
| Mit bánja ki bánja e hős és nagyszerű tornán |
| Mely e világnak új Sándort és Cézárt adott kegyesen |
| Távoli napok és bolygók dolgában mi igaz mi nem igaz |
| Fáradt vagyok én pajtás jó lenne pihenni nekem |
| No adj nekem kis helyet ott ahol ülsz hadd ülök le |
| Tartsd ide a füled nézz körül senkise hallja |
| Gyorsan megsúgom az igazat hisz tudod úgyis |
| Szükséged nincs rá de én hadd könnyítek magamon |
| Hát persze hogy úgy van hát persze hogy mozog a Föld |
| Hát persze hogy szent eskümből egy szó sem igaz |
| Hát persze hogy nem nekik hogy nekem volt igazam |
| S csak kezem írta alá azt a gonosz kutyabőrt |
| De most hajolj még közelebb és tudd meg a titkot |
| Nem is a kínpad s nem is a máglya ijesztett |
| Hajladozva mélyen bűnbánón és becstelenül |
| Ó volna bár máglya lángolva elégni fölötte |
| Láng magam is Élő Szellem Ifjúság és Jövő és Szerelem |
| E pörgő rohanó Földön ha volna érdemes élni |
| Érdemes élni lángolni a lángnak a Szépnek a Jónak |
| | Pajtás hát persze mozog a Föld |
| De nem nekem ám s teneked se csak a kapzsi pimasznak |
| A tökfejőnek aki vígan száguld vele s el se hiszi |
| Bár állna meg és dőlne dugába és omlana össze… |
|
|
