| Lelkem testvére te nehány elszórva a messze világon |
| Kapd el a lapdát íme itt dobom és messze hajítsd el |
| Harmadik testvérünknek adja tovább és dobja keresztbe |
| Szép tüzes lapdáját gondolatomnak amit a szavak szárnya röpít el |
| (Még így is a szó a nyelvek bábeli zűrzavarában |
| Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó |
| Play-ready s már pattan is koponyámról a derék lapdaverőről |
| Odasüss ott szeli már fütyörészve aranyos levegőjét |
| Ennek az édes és fanyarul üde április végnek |
| Most szállt el éppen a parlament kupolája fölött |
| Most a Balatont hagyta el s a Vág völgyén átkelt a határon |
| Osztrák havasok dermedten és gőgösen merednek utána |
| Már az Alpok fölött nyilal át alatta teuton erdők |
| Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák |
| Nagy tömeg feketéll élteti Hitlert és szidja az istent |
| Amiért valamikor akkorára tervezte a földi vidéket |
| Hogy elfér rajta és megterem más is mint a bolondok |
| Boltok palotája üvegből hol rendes rekeszekben |
| Mint a darázsfészek kockái között ül egy furcsa bogárfej |
| És sző valamit valami Rögeszmét makacsul és elkeseredve |
| Amit százszor széttépett már és szertefújt az a Világos |
| Értelem ami árad a Napból és Életnek tudja magát |
| Csak tovább lapda csak magasabbra innen már lát közeledni |
| Testvérem szép okos szeme ismerős hunyorítással |
| S jelzi hogy tudja jól mit gondolok erről szólni se kell |
| Csak dobni a szó lapdáját s már pattan vissza a válasz |
| Hogy így van ez ám Odaát is tengereken túl |
| Minden nemzet és minden nemzedék kezdi a táncot előlről |
| Ezt a kállai kettőst mint akit tarantella csípett meg |
| Aztán szédülve megáll s hallgatja szájtátva a hordón |
| Ordítozó felcsert aki majd ellátja a baját |
| Ördögöt űz és ráolvas békaepét és cinegemájat |
| Szavak hüvelyét amiknek értelmét már senki se tudja |
| Csak mi nehányan de minket senki se kérdez |
| S mi nem felelünk mi ráérünk mi tízezer éve |
| Őrizzük a Szó Velejét azt az ősi Jelentést |
| Ezt a Grál-madarat ezt a szárnyas igét ami szálldos |
| Ezt a lapdát amit Tér és Idő nagymessze ködéből |
| Egymásnak hajítunk csak a Lélek hadseregében |
| Szolgáló tízezeréves párezer régi lovag |
| Jaj nekem jaj neked testvér mondd már te se bírod |
| Mostanába' megint börtönöd sima falát |
| Ezt a palackot amibe belégyömöszölt a gonoszság |
| Mint ama szellemet ott ezeregyéji regében |
| Aki a végén már fogytán lévén türelme s reménye |
| Átokkal verte azt is aki egyszer majd kiszabadítja |
| Pajtás állj meg egy percre ereszd el a lapdaverőt |
| Nem kellene mégis odavágni egyszer kellősközepébe |
| Csak így puszta marokból ahol legsűrűbb a rajzás |
| Ezt a lapdát ezt a kimondott Szót ezt a kézigránátot |
| Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül kapkodjuk ügyelve |
| Mint a bűvész nehogy kárt tegyen valakiben |
| Odavágni bizony a nézőtér sarkába ahonnan |
| Úgyse figyelnek ránk nem érdekli őket a játék |
| Odavágni hadd robbanjon hadd legyen nagy riadalom |
| Hadd kapják fel a fejük riadtan égremeredve |
| Talán észreveszik amit mi rég látunk innen a hegyről |
| Hogy mialatt ők a kuruzsló rekedt torkába figyeltek |
| S játszottak urat és szolgát és hősi lovagi tornán |
| Sisakosdit és jelvényes cifra maskarajelmezt |
| Kötve karóhoz ebet „szentséges nemzeti önzést” |
| Ázsia pusztáin szörcsögve dagad fel |
| Valami sárga habarcs a Jangcekjang medreiből |
| Szennyes buborék huppan a nyikorgó deszkafalon |
| S bütykös és vézna lába alatt a páriadögnek |
| Süpped a rizstelevény kérges fekete földje |
| Árad az ár és jajgató falvakat hurcol a hátán |
| S a Nagy Fal repedéseiből buggyan a sárga leves |
| Mint kelevényből a genny (mert beleszúrt a fulánk |
| Kis japán katonák kardhüvelyéből) |
| Hömpölyög és csapkod és sírokat szaggat a földből |
| Ferde szemek nézik ámulva Dzsingisz-kán nyilait |
| S Tamerlán országa alatt rengeni kezd a talaj |
| Hátha ez az egész habarék egyszer már (fordul a szél is) |
| Nem a Csendes tenger partjainak lódul nagy tömegével |
| Visszazúdul és hátratekint s ámulva megérti |
| Hogy a Kaukázus szorosain s a Kaspi tenger partjai mellett |
| Szabad az út ismét mint a tatárok napjaiban |
| Jaj nekem és jaj neked testvér hadd el kár a beszédért |
| Jobb lenne magunkra gondolni Mont Salvatra és Araratra |
| Majd ha leszáll a vízözön s ormuk kibukkan az árból |
| Jó lenne nekünk valami bárkasziget |
| Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk ki azt a galambot |
| Építsünk gyorsan egy rettenetes nagy Zeppelint |
| Melynek utasa meztelen puszta Lélek lehet csak |
| Meztelen lelkek a motornál meztelen lelkek a kabinokban |
| S a burok tompaezüst selymén meztelen lelkek dideregnek |
| Mint ama szürkén sejlő vizén az alvilági folyónak |
| Jöjjön mindenki velünk kinek nincs veszteni többé |
| Úgyse egyéb vagyona mint puszta lelke e Földön |
| Városok uccáin hurcolva megalázott tetemét |
| Teste megunt terhét korbácsolt idegeit |
| Agyvelejét a Lélek drága edényét rázva dühödten |
| Hogy megszülje számára a kor nagy Gondolatát |
| A Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz |
| Miközben házak és boltok maradnak el háta mögött |
| „Ezen üzlet feloszlik” és „Megszűnik” felírással |
| Én magam is testvér gondolok már néha ilyenre |
| Homlokomon kiragasztom a kék papírszalagot |
| „Ezen üzlet feloszlik” mást nem tudok én se |
| Mondani ennek a kornak tán erre megáll a vevő |
| Olcsó kiárusítás jóízű dögszagát szimatolva |
| Meghal az én testem testvér elpusztulok s nincs más |
| Végszavam és végrendeletem megmaradt vagyonomról |
| Mint amire egykor iskolakönyvem tanított |
| Mérjétek ki húsom csontjaimból főzzetek enyvet |
| Másra úgyse tudott használni ez a világ |
| Kapd el a lapdát testvér és hajítsd ki az űrbe |
| Én már nem kapom el ez volt utolsó ütésem |
| Szép tüzes emberi szó új bolygója a Napnak |
| Kezdjen valahol valami új pályafutást |
|
|
