| Egy fekete kocsi ment a Köruton, |
| Május volt, mert az minden évben van, |
| A fák tehát lomboztak és rügyeztek |
| És drága nők csacsogtak boldogan |
| Nyitott kocsik kacéran ringatóztak |
| Ki a ligetbe, merre lát a szem, |
| Csak a fekete kocsi ment közöttük |
| Becsukva, szépen engedelmesen. |
| A kocsiban, hol kellemes homály volt, |
| Feküdt három fehér ur meztelen, |
| A hangulat kissé fagyos közöttük, |
| A modoruk se könnyed, fesztelen, |
| A lábukra egy cédulát kötöttek, |
| A cédulán rendőri látlelet, |
| Friss jégből van a derékalj mögöttük |
| Jégből a paplan a fejük felett. |
| És szólt az egyik mozdulatlan arccal, |
| Mig fején a jég halkan szörcsögött: |
| Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra? |
| És szólt a másik: mint egy hörcsögöt, |
| És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn, |
| És szólt a másik: négy napot bizony, |
| Én Óbudánál ugrottam be, és ön? |
| És szólt a másik: én a Lánchidon. |
| És szólt az egyik: az öné milyen volt? |
| És szólt a másik: barna és molett, |
| És szólt az egyik: az enyém is éppen |
| És szólt a másik: hát az meglehet. |
| És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték? |
| És szólt a másik: Ringaráz Kata, |
| És szólt az egyik: hát ez óriási! |
| Hisz akkor ön a Csempe Pál tata. |
| Én azt hittem, önt szerette mégis |
| Azért ugrottam, mint egy kerge kos, |
| És szólt a másik: hát nem önt szerette? |
| Hisz én ön miatt voltam bánatos, |
| És szólt az egyik: hát nem önt szerette? |
| És szólt a másik: ó hát volt remény? |
| És szólt az egyik: hát kié lett akkor? |
| És megszólalt a harmadik: enyém. |
|
|
