Mariska és Károly bácsi

I

Hatéves kislány volt Mariska akkor
És „Körbe-körbe” járta egyre, kérem
Ott járt „kint a bárány, bent a farkas”
És „Bujj-bujj zöld ág” a Reviczky-téren
És „Mariskából angyal lett” miegymás
Így szólt a dal a bérkaszárnya-gangon
És a kislányok közbe tapsikáltak
És énekeltek vékony cérna hangon:
 (tapsolva) „Mariska ült egy kövön
 Egy kövön, egy kövön
 Mariska ült egy kövön,
 Egy kövön.”

II

A kövön ülni sem lehet örökké
Mariska felnőtt és Mariska szép lett
Egy gazdag és idős ur megszerette
És feleségül vette, vette, végleg.
Mariska most nagyuri nő, kalappal
Az arcán púder, legalább tizér,
Tizenkettőkor fekszik, délbe ébred
A budoárba várja két frizér:
 (tapsolva) „És fésüli a szép haját
 Szép haját, szép haját
 És fésüli a szép haját
 Szép haját.”

III

Egy házasság csupán egy férfit ismer,
Ki vajmi gyakran utrakel s utazgat
S némely dolognak meglepő hiányát
Egyként megérzi a szegény s a gazdag
Egy éjszakán oly fülledt és meleg lett
A ház amelyben Mariska lakott:
Nem bírta el, hiába, és kitárta
A téli kertre nyiló ablakot.
 (tapsolva) „És bejön hozzá Károly bácsi
 Károly bácsi, Károly bácsi
 És bejön hozzá Károly bácsi
 Károly bácsi.”

III

Örökké nem tart semmi a világon,
A tudománynak igy szól számos bölcse,
Nemcsak az alma s gesztenyevirágnak,
A szerelemnek is terem gyümölcse,
Mariska egyre busabb és zavartabb,
Egészen furcsán érzi most magát,
S véletlenül meglátogatja egy nap
Egy ismerős, idősebb hölgybarát.
 (tapsolva) „Mariska miért sirsz te
 Sirsz te, sirsz te,
 Mariska miért sirsz te,
 Sirsz te?”

III

Hogyisne sirnék, sirja bus Mariska,
Egy kis Mariska lesz majd nemsokára.
Nem kérte senki és nem várja senki.
És nem hasonlit a szegény papára.
A bölcs asszony rejtélyesen mosolygott
És a fülébe sugott szavakat:
S a születendő kis Mariska dolgát
Elintézték néhányka perc alatt.
 (tapsolva) „Mariskából angyal lett
 Angyal lett, angyal lett,
 Mariskából angyal lett
 Angyal lett.”


Hátra Kezdőlap Előre