| Az ablakomon karcsu jégvonalkák, |
| fagyos mosollyal rámköszöntenek. |
| A reggel fagyos, merész pattanással |
| megint kinyílott, mint a nagy sebek. |
|
| Álomszuszékos, puha gördüléssel, |
| fordulok a falnak: ott van még az éj; |
| elbujt a párna tüzes, forróságos, |
| panaszos, jajjos ráncai közé. |
|
| Kezem pihen a falnak szürkeségén. |
| Hajam szemembe hullt, a szám csukott… |
| …Talán most, talán most fogok aludni… |
| Csitt! A nap a fejem alá csuszott… |
|
|
