| Hajnalodik. Egy kopott társzekér |
|
| Ébren vagyok. Arcom halványfehér; |
| és gond ül szemeim alatt. |
| A szekér csak halad, halad. |
|
| Én is így, ilyen lomhán, önfeledten, |
| amint csöndesen előretörök: |
| mögöttem minden, minden elmarad; |
|
| s az a kis zaj, mi a nyomomba kél, |
| egy lány füléig el sohase ér. |
|
| a boldogságnak ablaka alatt |
|
|
