Szeretem nappal a lámpavilágot, |
a sárgaszin, hűséges nyelvet. |
(Déli verőn fogok feküdni holtan.) |
Szeretem a forró szerelmet. |
|
Szeretem az arcom fekete árnyát, |
ha ráhull a szőke falakra. |
(Megálljatok: négy fal reszket csak át |
a fénytelen végső szavakra.) |
|
Szeretek mindent, ami enyém volt: |
a szemem, a kezem, az ajkam… |
Szeretem nappal a lámpavilágot, |
ha reszketve átsuhog rajtam. |
|
|