| Szeretem nappal a lámpavilágot, |
| a sárgaszin, hűséges nyelvet. |
| (Déli verőn fogok feküdni holtan.) |
| Szeretem a forró szerelmet. |
|
| Szeretem az arcom fekete árnyát, |
| ha ráhull a szőke falakra. |
| (Megálljatok: négy fal reszket csak át |
| a fénytelen végső szavakra.) |
|
| Szeretek mindent, ami enyém volt: |
| a szemem, a kezem, az ajkam… |
| Szeretem nappal a lámpavilágot, |
| ha reszketve átsuhog rajtam. |
|
|
