| Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad – |
| október renyheködü estje van. |
| Ezer határból szőtt fátyol van rajtad |
| s én aggnak, vaknak érezem magam… |
| Szent távolokból idefáj két tikkadt ajkad. |
|
| Október renyheködü estje van. |
| A szürke párán át hozzámfehérlik |
| két váró térded forrón, boldogan; |
| karjaid szikrát vetnek föl az égig… |
| Október renyheködü estje van. |
|
| A szürke párán át hozzámfehérlik |
| lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled, |
| mely csókjaimtól dússá sohse érik |
| és ott hal el halovány szíved mellett… |
| Lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled. |
|
| Ezer határra fénylő oszlopa bánatomnak, |
| melyre ma szíveim rózsái felosonnak: |
| lángzó tíz ujjad, gyászba fulladt melled |
| s két váró térded forrón, boldogan… |
| Október renyheködü estje van! |
|
|
