| Odvas falak mély árnyéka verdes, |
| dől, ami szép, ami jó, ami kedves – |
|
| Marad a nyirkos, átkos sötétség, |
| marad a csalán, marad a gaz: |
| mind, ami rombol, mind, ami megver – |
|
| És már a vakság fényét feledtem; |
| látlak, ó, látlak: meddő Shiráz! |
| Már csak az arcom, a vén, az ijesztő, |
|
| Pillám bezárul: nézem az arcom. |
| Nem kell tükör se, csak befelé: |
| s látok egy embert, ki mindent meglátott |
| és eltemeté. Ó, eltemeté! |
|
|
