| Még az utolsó asszony hiányzik, |
| az én forró, bús életemből: |
| elmegyek ma egy halovány házig. |
|
| Ablaka csipkés, nyitva a szélnek. |
| Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más |
| senkise látja, mint én, oly szépnek. |
|
| Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó |
| csókom, keservem, büszke bukásom: |
| vérszinű borból utolsó korsó. |
|
| Erre az útra bízom a lázom… |
| Elmegyek ma a legutolsóhoz |
| s – lemondok róla. De megbabonázom! |
|
|
