| Nem mondod már, hogy így szeretsz, hogy úgy szeretsz… |
| hogy nélkülem már földönélő sem lehetsz. |
| Csak tudjuk egymást roppant föld és ár felett, |
| mint messzi harcba hurcolt messzi kábelek. |
|
| Közöttünk véres hírek és vészes jelek |
| pattannak el s mint ágyú torka: dörgenek. |
| S mi cövekelve fennen állunk, amidőn |
| vesztünk jelezzük reggel vagy rossz éjidőn. |
|
| És száll a sok halott halálos híradás |
| s mint harc hevében: nem felel rá siratás. |
| Két szív között egy mély, setétlő harcmező, |
| hol halni vágyó hadak vágtatnak elő. |
|
| Én már kidőlök maholnap s most üzenek: |
| rendeld: átokvitézeid ne űzzenek! |
| Tekints ki sátrad ablakán, ahol szivem |
| – mint százszor átlőtt lobogót – belengetem. |
|
|
