Kezem húnyó parázs fölé emeltem |
s alattomban megégtek ujjaim. |
Hétköznapon pünkösdöt ünnepeltem |
s rossz arccal jártam rózsák útjain. |
|
Kizengtem egy nevet romlott betűkből, |
és nyelvem széltén s hosszán fölhasadt. |
Reggel ezüstöt raktam a zsebembe |
s helyén estére leltem zöld vasat. |
|
Lefekvén: kezem kulcsoltam imára; |
ébredvén: kezem sebből vérező. |
Ha arra gondolok, akit szerettem: |
szemem harmatos, mint a vérmező. |
|
|