| Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem |
| s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév. |
| Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen, |
| mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év. |
|
| Én vágyaim tüzével, melyet ismersz, |
| behúnyt szemmel felékesítelek. |
| Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz, |
| e messzi ágy mélyén is rádlelek. |
|
| Cserepes ajkam fuldoklón lezárom, |
| mint akkor, a kis pesti rossz szobában, |
| hol jázmin-térded fénykörébe szálltam. |
|
| Dicsőülten karom épp úgy kitárom, |
| lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen… |
| S öklöd drága ütését épp úgy érzem. |
|
|
