| Ma még szerencsevárni tudtam, |
| (ám nevessen ki, aki tétova!) |
| Álomport szedtem, kinban elaludtam |
| és kemény inget vettem én: |
|
| A szív keményre kivasalva, |
| (ám nevessen, ki még nevetni tud!) |
| S még tiszteleg, látván, hogy meg van halva |
| s kemény lépéssel megy tova. |
|
| Kemény szív kell ehhez, kemény szív, |
| (ám nevessen, ki még nevetni mer!) |
| És viadal, mit ronggyá égett ész vív. |
| De – csak szerelmes voltam én |
| s csak az ing volt kemény. |
|
| Egy karcsu giggen, lenge giggen |
| (s most ne nevessen senki, senki már!) |
| a legszebb uccán egy nő végiglibben, |
|
| A szépsége… oly szent e szépség, |
| hogy megszépül tőle a tarka népség, |
|
| A karcsu giggen ült kecsesen: |
| A kemény ingre sár? vagy vér?… mi freccsen… |
| Az ember áll és vár és néz – |
| halálos kín, hogy ne nevessen. |
|
|
