| Fájó reménnyel ablakod alatt, |
| megkoppantottam a sárga falat. |
|
| Hogy fölbúgjon hozzád a tompa hang, |
| piros ducban turbékoló galamb! |
|
| A falba vájom körmöm és fejem, |
| egy árnyék az ablaknál megjelen. |
|
| Forró fejét lehajtja és kinéz, |
| mint egy babérral ékitett szinész. |
|
|
