| Hideg e mái éccaka szerelmes verset írnom. |
| A hold se süt, csak néha-néha kong a toronyóra. |
| Pedig csak én, csak én tudom: be jó is lenne sírnom |
| s kilépnem szívem ajtaján egy kurta fordulóra. |
|
| Fogadna gyenge fáklyafény s halványkékszín ködoszlop, |
| a fáklyafény egy lány haja s a ködoszlop a teste. |
| A ködben megfürödnék én s amire széjjelfoszlott, |
| kialudt fáklya lennék én egy lány ölébe esve. |
|
| De oly hideg e mái éj. Kutyák futnak veszettül. |
| Jaj, ilyen éjben nincsen út, nincs út, mely vinne jóra. |
| A hold se süt, a szív se nyílhat ki már enkezemtül. – |
| Csak kong, csak kong és kongva kong, csak kong a toronyóra. |
|
|
