| Hogy búcsu nélkül vánszorogtam vissza én |
| a tiszta nyári hajnalon, a fenyveserdő mentén: |
| ne, ó ne mond utánnam a forró nyári szélbe |
|
| Nézd: én eszembe vettem okos fejednek rajzát. |
| Elmém kinyilt szemednek, mint termő női test. |
| Minden szép és tökélyes vonalad megszereztem |
|
| De lásd: a hajnal ébren találta bennem mindazt, |
| minek alunni kéne ily sebes éj után. |
| Eszembe jutott minden: sok régi-régi csókom |
|
| Már női test csudáit nékem tiltott becéznem, |
| én, régi hősszerelmes – lyukaskezü vagyok. |
| Simitnom szabad már csak bársonyt és női vállat, |
|
| Ilyenkor visszacsengnek kis régi csengetyücskék, |
| mik üdvözöltek egykor sok nő szive mögött. |
| S ha uj leányhoz nyulok, e csengők felsikoltnak |
|
| S – „hazug vagyok, rossz, álnok” – ezt csengik vissza nékem |
| és régi kéjek ólmát fülembe öntözik. |
| Hidd el: szépnek talállak, szeretlek és csodállak, |
|
|
