| Női világ, te habzó tajtéktenger, |
| voltam ladik rajtad és vasnaszád. |
| S mint torpedó is bujtalak setéten |
| s szívemen hordtam a halálkaszát. |
|
| De nincs a nő, kit el lehetne érni! |
| S kit el lehetne kérni: nincs a nő! |
| Nincs kezdet: újra vissza-visszatérni |
| s nincs nő, akinek lengessem: agyő!… |
|
| Nem érdemes kalóznak öltözötten |
| szelíd vezényszavakra hullni el. |
| A hold hideg kaszája ring a vízen |
| s szívemben egy nő gyászdalt énekel. |
|
| Csak messze, messze, eszkimói tájra! |
| Fagyos kutyák közt, ott lesz jó helyem. |
| A jégre hintve álmok gabonája |
| és jégcsapok az égi fövegen. |
|
| Csak sok hideg és sok-sok zúzmarás dér! |
| S szivem elé fogott, sötét komondorok! |
| Csak fázni! És csak akkor föltüzelni, |
| ha hallom, hogy a hó hogy csikorog. |
|
|
