| Először csak a páholyodban, |
| S mint ifjú császárnő: ülsz páholyodban! |
|
| Csudába szökkent fejtartásod |
| úgy fogta meg a szívemet, |
| mint ezüstnyél egy aranykalapácsot. |
|
| Most már örökkön dobban, koppan |
| az ezüstnyelű aranykalapács |
| az életemben, eme pergő dobban |
|
| és pengeti a lelkem érceit. |
| és fejtegeti fénye férceit: |
|
| Madame! vajjon az Élet üllőjére |
| sujtson dalokat ez a kalapács? |
|
| Vagy rejtsük egy ékszerdobozba?… mélyre? |
|
|
