| Ó, hogy rohannék én most Áfrikába, |
| üldözni buggyos török bugyogót! |
| Rikoltanám: éljen Tripolitánia! |
| S egy buja török ledöfne utána. |
|
| Ó, hogy rohannék kipirulva, szótlan, |
| alélt szivemmel forró partokon. |
| Lerongyolódna görbe kardtokom |
| és meghalnék egy keserű bozótban. |
|
| Ó, Áfrika, halál viaszkenőcse! |
| Ó, pergő por, ó, fekete vadon! |
| Egy magyar ifjú, alig harminc éves, |
| eltorzult léttel rólad álmodom. |
|
| Fekete nőid fanyarfényű bőrét |
| szemem egy magyar lányra veti át. |
| És csókolom a bronzos bőr zamatját |
| s a messzinél is messzibb lányt: Meát. |
|
|
