| E versemet ajánlom egy leánynak, |
| ki gazdag és Trouville-ba megy nyaralni! |
| és csókot még csak félszájjal tud adni. |
| Tegye e verset vánkosa alá |
| trouville-i fényes, drága szállodában, |
| álmodjon rajta szépet és sokat |
| egy ritterről, ki hozzá hű marad. |
|
| E versemet ajánlom egy leánynak: |
| Ellának hívják és selyembe jár. |
| És délelőtt, míg sziporkáz a korzó, |
| a kis fehér szerb templom előtt vár. |
| És sír a keble, szűzkeble utánam |
| és úgy reszket a hangja, úgy zokog. |
| De aztán büszkén, boldogan nevet: |
| nyaralni megyünk, Trouville-ba megyek. |
|
| E versemet ajánlom egy leánynak, |
| ki olvasott egypár Marlitt-regényt |
| ebéd után a fülledt kis szalonban, |
| hova az anyja csukta be szegényt. |
| És délután a kávé mellett ülve |
| néha tán egy tárcát is olvasott |
| és Ady nevét már könyv nélkül tudja. |
| S azonkívül… Trouville-ba viszi útja… |
|
| E versemet is tinéktek ajánlom: |
| gazdag leányok, tiszta úri nők! |
| Egy harminc éves és züllött poéta |
| küldi, mert mindig bántottátok őt. |
| Kis házban lakik, olcsó kis szobában, |
| sok női arckép lóg ott a falán… |
| Sok lány: mind drága s bárhogy keresem – |
| Trouville-ban nem volt egy se, sohasem. |
|
|
