| Egyhelyt áll tavaszi fényben |
| Nem, nem lehetek tunya én sem, |
| már pörg a sok uccai nép. |
| Fölkelni! öreg csont, vak álom, |
| Jaj, szebb a világ, mint az álom, |
| már későn, de elhiszem én. |
|
| Lent szaglik a friss, üde harmat, |
| a vérszülte, friss tejital. |
| A cinköcsögök hasa fénylik |
| és az égről a nap lerivall: |
| Tej, tej foly a zsenge mezőkön, |
| tej, tej a nagy izmos világ! |
| A tej csupa áldott fehérség, |
| csupa vér és csupa virág. |
|
| Tetején tejüvegből nagy ernyő: |
| ott a vásárcsarnok liheg. |
| Kölöncbe szorítva gyümölcsök |
| és pattogó, friss kenyerek |
| fölpúpozott kis talyigákon: |
| hadi tűzbe futó kocsisor… |
| Tej, tej foly e hosszu világon |
| s vért indit ez isteni bor. |
|
| Odébb malac oldala tátong, |
| mint rózsa, oly rózsaszinűn. |
| Kis borjak gerince fejérlik, |
| mik híztak e drága nedűn. |
| Tej volt, mi most csontja velőnek, |
| tej és vér: piros szín és fehér. |
| Tej a forrása minden erőnek, |
| mely földtől az égig felér. |
|
| Én is: anyatej tagadottja, |
| Nincs gyermekem, nincs feleségem, |
| Tej, forró folyam, tüzes áram, |
| csurogj be fakult ereimbe, |
|
|
