| Az egyik ember fát farag, fütyülve |
| s a holdba néz, mely bepislant a csürbe. |
|
| A másik ember pénzt számol vigan, |
| s a napba néz a fény óráiban. |
|
| A harmadik: betegséget cipelget |
| és rossz felhők alatt viszi a terhet. |
|
| A negyedik – sötét templomban áll, |
| mig odakint szelid eső szitál. |
|
| Az ötödik előtt még nincs határ, |
| csukott szemmel pihen és csöndbe vár. |
|
| Fölötte még az anyaszív dobog, |
| nem bántják még dalok és gyászdobok. |
|
| A hold alatt, a nap alatt az út |
| két gyenge lábnak tart egy nagy kaput. |
|
| A felhők kergetőzve játszanak, |
| mögöttük Isten szói látszanak: |
|
| – Szilárdan áll a világegyetem!… |
| S egy uj ember a földön megjelen. |
|
|
