| Mentél már így koratavasszal |
|
| A gázvilág, e bűvös fürdő |
| ferde sugárban széjjelömlik |
|
| És bandukol a láb s a szív is. |
| S a sok-sok békésajkú cívis, |
|
| Mosollyal és ápolt bajusszal |
| vörösbort inni megy szelíden |
|
| S te arra gondolsz, hogy e lények |
| már reggel óta állnak, élnek |
|
| S míg ők terített asztal mellett |
| a dús fűszerekkel betelnek; |
|
| Terád nem vár. De vársz te rája. |
| S örök körhinta ringarája |
|
| S az Oktogon felől a szellő |
| az új tavaszban bízz, majd eljő… |
|
|
