Mentél már így koratavasszal |
|
A gázvilág, e bűvös fürdő |
ferde sugárban széjjelömlik |
|
És bandukol a láb s a szív is. |
S a sok-sok békésajkú cívis, |
|
Mosollyal és ápolt bajusszal |
vörösbort inni megy szelíden |
|
S te arra gondolsz, hogy e lények |
már reggel óta állnak, élnek |
|
S míg ők terített asztal mellett |
a dús fűszerekkel betelnek; |
|
Terád nem vár. De vársz te rája. |
S örök körhinta ringarája |
|
S az Oktogon felől a szellő |
az új tavaszban bízz, majd eljő… |
|
|