| Langyos közelben, áldott puhaságban, |
| itt terülsz el leányan, haloványan: |
| te legtitkosabb, titkom, drága vágyam. |
|
| A félsötétben elsüppedve nem látsz. |
| Nyakad hevén ül egy vékony aranylánc, |
| mint selyemgyíkon villogó pazar ránc. |
|
| Fodros fejed libeg a lanyha fényben, |
| mint vad szeszély egy szende költeményben. |
| Ruhád redői égnek a setétben. |
|
| Az orkeszterben egy vad dal vonaglik. |
| Szájad kinyíl, vállad meg-megvonaglik, |
| véred eleven gőze felmorajlik. |
|
| Egy lágy szinész egy röpke nőre pillant… |
| Most, most a szemed szenvedőn megvillant… |
| A függöny hull – fölsrófolták a villanyt. |
|
| Az arcod ég. Kis kezed bústudatlan |
| ott babrál még a csipkeforgatagban. – |
| Egy kéjes perc – és rám nézel nyugodtan. |
|
|
