I
Futunk. Alattunk beszakad a hó, |
Utánunk sok-sok katona, amíg |
Köröttünk szerte északsarki fagy |
Neked, szívem, megirom, hogy sirok… |
|
|
II
A szalmaágyon fekszem. Már elmúlt éjfél. |
Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél. |
|
Csak lenne erőm, hitem: felülnék lomhán |
s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám… |
|
Csak lenne hitem, erőm… Már elmúlt éjfél. |
Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél. |
|
|
|