|
I
| Futunk. Alattunk beszakad a hó, |
| Utánunk sok-sok katona, amíg |
| Köröttünk szerte északsarki fagy |
| Neked, szívem, megirom, hogy sirok… |
|
|
II
| A szalmaágyon fekszem. Már elmúlt éjfél. |
| Szép selyemágyban háltam, anyám, míg éltél. |
|
| Csak lenne erőm, hitem: felülnék lomhán |
| s a legszebbik dalt, ó, most, be eldalolnám… |
|
| Csak lenne hitem, erőm… Már elmúlt éjfél. |
| Szép selyemágyba háltam, anyám, míg éltél. |
|
|
|
