Anizia! szolgád leszek s felejtelek. |
|
Ha látogató érkezik s szomjas reád: |
|
Remegni fog kezemben a kis szerviett, |
|
Még kesztyűvel, véletlen sem érintelek. |
|
Benézek majd (s így minden csókodat tudom) |
|
Nem mondom azt, hogy össze nem szorul kezem… |
|
Te gyönyörű! – De aki szolga, szolga az! |
|
hogy kivasalva jól legyen szívén a frakk. |
|
Leszek – mint első csók előtt – alázatos. – |
|
|