| Ma reggel korán ébredtem fel |
| s kikergettem az arcodat szememből. |
|
| Aztán az uccán végigvándoroltam |
| s szemem ujra kívánta arcodat. |
|
| A sétapálcám ezüstgombja fénylett: |
| megláttam benne, milyen rút vagyok. |
|
| Szomorú volt gondolnom szép szemedre, |
| amelyben mindég megszépültem én. |
|
| Két szem nevelt. Két szemre voltam bízva. |
| S egy nap nem néztél rám, Anizia! |
|
| Mért nem vertél meg inkább két szemeddel! |
| Most sétapálcám nem verné szivem… |
|
|
