| Az ucca hosszú s olyan széles: |
| találkoznunk már nem veszélyes. |
|
| A vágy s az átok mind betellett; |
| elférünk békén egymás mellett. |
|
| Igy járunk csöndbe, mint az álom. |
| És közöttünk, aranybatáron, |
|
| virágosan, fölpántlikázva |
| a drága Emlék jön, vigyázva. |
|
| Komor kocsis ül fönn, a bakján; |
| kezében ostor, fütty az ajkán. |
|
| S az ostorával fenyegetve, |
| a régholt múltba fut sietve. |
|
|
