| És most e vers, ím, neked szóljon! |
| Mint két szoros kar, rádfonódjon |
|
| Te rózsáshúsu drága párna, |
| bennem holtan is csak rád várna |
|
| Szerettelek s most is szeretlek! |
| S párolgó virágágy: bevetlek |
|
| elfáradt, meddő magjaimmal. |
| S köti tagjaid tagjaimmal |
|
| Mert bűn az, amit mi csinálunk: |
| a vágy: a vágynak vágya nálunk |
|
| A vágy már fekszik bennünk holtan, |
| s meghalunk, egymást kiraboltan, |
|
|
