| A vágy kihűl a józan öntudatban. |
| De sisteregve forr az öntudatlan, |
| mely korlátlan úr mindnyájunk felett. |
|
| Hiába szúr a kénytelen szüzesség! |
| A gyatra vérnek az kell, hogy megessék! – |
| Ezer titkos bűn köt össze veled! |
|
| Be jó gyermeknek lenni, kit a pázsit |
| bujálkodó melege meg nem másit, |
| csak hátán fekszik és az égre néz. |
|
| Be jó néki, mert a földig nem ér el; |
| felhőkkel játszik, lilával, fehérrel – |
| az égből ömlik ajkára a méz. |
|
| De mit csináljak vágyó két karommal? |
| S a mellemmel, a meggyalázott rommal? |
| mely árva sírként feléd domborul… |
|
| Tovább viszem szomorú úti málhám: |
| szerelmemet, a vágy vak éccakáján, |
| mely jéglepelként szívemre borul… |
|
|
