| Egy életről szeretnék énekelni, |
| egy életről megható éneket. |
|
| Egy életről szeretnék énekelni |
| szelíd dalokat, édesem, neked. |
|
| Egy életről, amely virágban állott |
| s valami nagy betegség szállta meg; |
|
| s amely a földi édent sose látta, |
| ki élte: nem a mennyországba megy. |
|
| Ha hárfa volna zsibbatag kezemben, |
| dalom remegne, mint a bús szivek. |
|
| Hegedűn hogyha dalomat kísérném, |
| a könnyje hullna ki mindenkinek. |
|
| Ha kürtön fújnám alkonyati órán, |
| talán – talán te is meghallanád… |
|
| De szívemen, e gyászdobon, a hangok |
| tompán verik az életem dalát… |
|
|
