| Itt, hol grófok s hercegeknek büszke palotái állnak |
| előkelő néma sorban s mindég csukva a kapuk: |
| egy földszintes kis szobában szűk falak közt itten élek |
| s este felé árva fejjel kinézek az ablakon. |
| Átellenben penzió van: sok kis lámpa, pirosernyős |
| hunyorgat a félhomályban titokzatos-melegen, |
| két fehér kar halcsontok közt ívelődik bíbelően, |
| gyönge fodrok ágyra hullnak és az ablak nyitva van… |
| Nézem, nézem s elgondolom: illendő-e, vagy illetlen?… |
| Ó… de most a válla villog… Hercegnőm, jóéccakát! |
| S már a másik házba lágyan álmodozva zongorázzák |
| habselyembe mártott ujjak egy nocturno bájait. |
| És a csöndes Sándor ucca (könnyes vándor-ucca nékem) |
| vissza-visszasóhajt egyet, vagy én sóhajtottam tán?… |
| Odalent a kapu előtt üldögél a házmesterné – |
| messzire néz: katonának vitték tegnap az urát. |
| Fölöttem a bádogeresz hasadékán vajj` mi lenghet |
| boldogtalan esti szélben?… Papírsárkány. Ott maradt. |
| Mit álmodhat most a gyermek, aki nappal vele játszott? |
| Jóllakott-e máma este? S lesz-e majdan katona?… |
| Túlnan a másik szobában zúg-morog a háziasszony, |
| csikorog a lába nyoma, dúl-fúl, mint egy porkoláb. |
| – Sok villany fogy kis szobámban! – váltig csak ezt kiáltozza: |
| döng a kapu, hogy becsukják. Már megint tíz óra van… |
| A Horánszky ucca sarkán épp most fordult be a patruj; |
| rossz csillaguk kiket kerget karjába ez éccakán?… |
| … Csukjuk bé az ablakot és olvassunk a bibliából, |
| mint zivatar, özönvíz, vagy földindulás idején… |
|
|
