| Négy szálas oroszt kísért egy baka, |
| A magyar nap lehinté fényesen |
| sok áldott, forró sugarát. |
|
| Az arca mindnek barna, mint a bronz |
| s oly békésen csevegtek ők, |
| mint gyermekek, kiket az utca vonz, |
| vagy mint a csendes magvetők. |
|
| Egy kirakatban játékok között |
| pléhkatona volt, nagy sereg: |
| magyar s orosz egymással szemben áll |
| s puskák ravaszán a kezek. |
|
| És ottan álltak csöndben, szótlanul |
| és nézték a pléh-háborút. |
| És ahogy álltak, magyar és orosz: |
|
| És összefogta őket szeretőn, |
| mint anya, aki csókkal ostoroz… |
| És mosolyogva tovamentek ők, |
| a magyar meg a négy orosz… |
|
|
