| Hálószoba. Két biedermejer ágy. |
| Piciny éjjeli szekrény a középen. |
| Sima lapján sötét srapnel-hüvely, |
| egy szentkép mellé odatéve szépen. |
|
| Letisztították róla már a vért |
| s a föld mocskát; most fény lebeg felette. |
| A kis cseléd ábrándozó keze |
| smirglivel szépen kifényesítette. |
|
| Az asszony három tűzpiros színű |
| virágot tett a harci rézkupakba – |
| ott áll a srapnel. Disz fayence helyett |
| bizony most ez van, ez van a divatba… |
|
| És este, hogyha árván vetkezik, |
| nincs más tanú, csak ez a tükörfényes |
| srapnel-hüvely. Csak afelé tekint, |
| és száraz ajkkal rebesgeti: édes… |
|
| Ez most a tükre. Árva vállait |
| s minden bús szépségét ez veri vissza. |
| Míg ágyba dől, melynek patyolata |
| lassan lepergő könnyeit felissza… |
|
|
