| Mitől oly terhes minden ősz |
| s mért kábulunk el illatában? |
| S ha lágyan perg a sok levél, |
| mért látjuk, hogy ott a halál van? |
|
| Ha szőlőgerezdhez nyulunk, |
| mért járja hő az ujjainkat? |
| S az érett nő mért gyengül el, |
| mint rózsa, mit a szél megingat? |
|
| miért járunk szívig kinyílva? |
| S miért cseng és mért mosolyog |
| az érett körte, alma, szilva? |
|
| így őszidőn a gyötrött lélek. |
|
| S míg leterítve áll az ágy |
| s a kályhának még lángja nincsen |
| beszáll s megcsúszik a kilincsen. |
|
| S kopogtatás nélkül benyit |
| az ősz, adója legjobb jónak; |
| anya: a kilencedik hónap. |
|
|
