| Ó, mondjátok meg, hol van a helyem? |
| Én kerestem, de sehol nem lelem. |
| Az ég s a föld közt lengve lebegek, |
| mint krízis óráján a betegek. |
|
| Szemem a messzi űrre vetem én; |
| sok mindent látok s mi sem az enyém. |
| Kovács üllőjén cseng a kalapács: |
| a keze véres, de a dala más!… |
|
| Vérnek kell folyni s törjön meg az arc, |
| ha tisztán csengő hangokat akarsz. |
| S a test minden izomját láz veri. |
| míg lelkünk tiszta hanggal gyűl teli. |
|
| Az üllő mellé álljak: bús kovács? |
| Hogy messzi zengjen a kopácsolás? |
| Hogy jól múljanak nyarak és telek: |
| a vasat verjem addig, míg meleg?… |
|
| …Az én vasam kihűlt már és kemény. |
| És nincs már új tűz, nincs már új remény. |
| Karom ütésre görbül s pőrölyöm |
| a hideg vason porrá őrölöm. |
|
|
