| A gyermekszájban puszta szó: egyéb nem, |
| betűk az irkán; könyvbe nyomtatás. |
| Petőfi-vers, mit néhanap szavalnak, |
| négy fal közt éltet adva a szavaknak – |
| kurta feladvány. Semmi, semmi más! |
|
| Az ifjú már a lábaiban érzi |
| és ott feszül a bordái alatt. |
| S ha bor folyik le éles ifjú torkán, |
| valami dac, valami lázas orkán |
| zúg belőle: szabad leszek! szabad! |
|
| A férfi már elkésve, búcsuzóban |
| görnyedt nyakával bólogat neki. |
| Mert csak éjfélben, síri-lebegően |
| keresi fel kísértet-lepedőben |
| és rózsáit az álmára veti. |
|
| De én: bitang eb, nép koldusa, költő, |
| utolsó rongyát is fölemelem; |
| ruhát meg inget szabatok belőle, |
| hogy riadtan megfussanak előle |
| azok, kik rabul bántak énvelem!… |
|
|
