| A tornác fehér a hő napsütéstől, |
| vasárnap dél van, szeplőtlen az ég. |
| Az eltikkadt sűrű sövénykerítés |
| fölött befénylik a kertes vidék. |
|
| Kétsort mosolygó, édes oleander, |
| egy kis cica farát riszálja meg. |
| Az üvegfényű fáradt levegőben |
| a miséről a harang átremeg. |
|
| Egy kis tócsába kis liba lubickol, |
| egy buja bazsarózsán lepke száll, |
| a szemétdombon üvegcserepek közt |
| egy hős kakas egy tyúknak kurizál. |
|
| A kis padon egy aggastyán pipázik, |
| nedves szemével néz a kerten át |
| a temető fái felé. – S szagolja |
| a túrósrétes kövér illatát… |
|
|
