Adjátok vissza első indulásom |
a faluból a nagy gőzmasinán! |
Mikor apám komor szemöldökével |
végiglegyintett reszkető fián! |
|
Adjátok vissza azt a drága képet, |
a vonatablak rengő üvegén; |
s az égig szálló sok szent fogadalmat, |
mit esküvéssel fogadtam meg én. |
|
S a kis bársonynadrágot, azt is kérem, |
adjátok vissza, apám vette még. |
S a kis órát a vékony ezüstlánccal; |
s szemem kiváncsi, friss tekintetét! |
|
S adjátok vissza nékem az anyámat, |
mert hisz enyém volt lelke bársonya. |
Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel, |
mely nem simítja arcom már soha. |
|
Adjátok vissza első irka-firkám |
s az ablakon beszálló szél szagát. |
S a lámpafényt a tintafoltos irkán, |
a nyári álmok édes angyalát. |
|
A földet, melyben kivirul a bimbó, |
s a sziklát, hol a forrás fölbugyog… |
Vagy mutassátok meg nékem az ágyat, |
melyen holttestem majd feküdni fog. |
|
|