| Adjátok vissza első indulásom |
| a faluból a nagy gőzmasinán! |
| Mikor apám komor szemöldökével |
| végiglegyintett reszkető fián! |
|
| Adjátok vissza azt a drága képet, |
| a vonatablak rengő üvegén; |
| s az égig szálló sok szent fogadalmat, |
| mit esküvéssel fogadtam meg én. |
|
| S a kis bársonynadrágot, azt is kérem, |
| adjátok vissza, apám vette még. |
| S a kis órát a vékony ezüstlánccal; |
| s szemem kiváncsi, friss tekintetét! |
|
| S adjátok vissza nékem az anyámat, |
| mert hisz enyém volt lelke bársonya. |
| Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel, |
| mely nem simítja arcom már soha. |
|
| Adjátok vissza első irka-firkám |
| s az ablakon beszálló szél szagát. |
| S a lámpafényt a tintafoltos irkán, |
| a nyári álmok édes angyalát. |
|
| A földet, melyben kivirul a bimbó, |
| s a sziklát, hol a forrás fölbugyog… |
| Vagy mutassátok meg nékem az ágyat, |
| melyen holttestem majd feküdni fog. |
|
|
